Sosem ítéltem el azt, akinek tetoválása van, sosem alkottam véleményt anélkül egy tetovált emberről, hogy megismertem volna. Sok emberben még mindig az a gondolat él, hogy aki tetovált, az gonosz, rossz ember, aki hanyag, erkölcstelen. Na már most kérdem én, így van ez? Nem. Minden tetoválásban ott egy gondolat, egy személy, egy emlék, egy fontos pillanat, egy múló szerelem, egy álom, egy érzés, egy tulajdonság, egy motiváció, egy dolog, bármi, ami arra késztetett minket, hogy megörökítsük. Ha nekünk akkor, abban a pillanatban fontos volt, hogy ezt elkészíttessük, hogy jön ahhoz valaki, hogy engem ezért elítéljen vagy lenézzen? Az én testem. Csak az enyém. Ha nekem fontos, akkor más ne szóljon bele.

Sosem értettem, hogy egyes munkahelyeken miért alapfeltétel, hogy ne legyen tetoválásod. Mert? Attól hülyébb leszel? Ügyetlenebb? Alkalmatlanabb? Nem. Akkor? Lehet, hogy minden idők legjobb alkalmazottjainak tucatjait utasítják és hagyják ki azért, mert nekik tetoválásuk van. 

"Hogy fog ez kinézni idős korodban?" Mert te? Szép, aszimmetrikus és tökéletes maradsz? Nem. Akkor? Akkor mit fáj az neked, ha az én szottyadt kis ráncos, csúnya bőrömön lesz egy kis firkálmány is? Attól a tiéd nem lesz fiatalabb és simább.

"Jaaaj, hát meg fogod te ezt bánni!" És?Akkor ÉN bánom meg és NEM TE. Mondd el szépen kulturáltan, de ne szóld le, ha neked semmi károd nem származik belőle.

Ha ne legyünk rasszisták, ne szóljuk le a szőke nőket és a többi, akkor mindenkiben legyen annyi, hogy ne legyen előítélete a tetovált emberekkel szemben.

Ha szeretnétek, hozok egy rövid bejegyzést később az én tetoválásaimról is.