A mai házink, hogy fejtsük ki, hogyan s mint változott az életünk, amióta blogot írunk. Azt hiszem ez a téma szorosan kapcsolódhat az előző témához, IDE kattintva elolvashatjátok.

Egyből lelövöm a "poént" fenekestül felfordult, de jó irányba! Végre van egy hely, ahol szabadon alkothatok, nem gyűlik fel bennem a tett vágy, ezáltal nem vagyok annyira feszült, nyugtalan. Kiírom magamból és kész, még ha nem is azt, ami nyom, de kiírom magamból a bosszúságot. Ami nem baj, senkinek nem árt, csak használ.

Sokkal nyitottabb vagyok. Akár emberek, akár új termékek, akár eddig ismeretlen témák felé. Hamarabb megtalálom a közös hangot az internet ingoványain más bloggerekkel tanácskozva. Sokkal inkább szeretem kinyilvánítani a véleményem máshol is, hiszen a blogom is egy nagy vélemény. A sajátom.Megosztom másokkal, ha inspiráltak, ha tetszik a munkájuk, ha valamit nem jól csinálnak. Inspirálhatok másokat! Csodás!

Inspirálnak mások írásai, melyeket csak olvasóként még egészen másképp fogtam fel, mint most, hogy én is nyakig benne vagyok. Sokkal jobban értékelek mindent, nem csak a blog terén, bárhol. Megtanultam megbecsülni azt, amim van. Miért? Mert az írás megtanított arra,hogy ha számomra érték teremtődik, akár az írásom által, akár más által, akkor azt becsüljem és tiszteljem. Munka van benne.

Rendszerezettebb ( de szép szó ) az életem. Jegyzetelek, ötletelek, megpróbálom beosztani az időm a munkára, a magánéletre, a blogra és az egyéb dolgaimra. Eddig sikerül, szépen alakul, mindenre megtalálom a megfelelő időt.

Képes vagyok akár egy tollra is úgy nézni, hogy "na ebből mit hozhatnék ki a blogon?" :D Mindent, ami új, író fejjel nézek először, azután csapok le rá őrültként. Mindenről meggondolom, hogy vajon meg tudnám-e osztani az olvasóimmal, veletek.

Egy szó, mint száz: a blog eddig még csak jót hozott az életembe és jó irányba lendített engem is.