Mert sokaktól ezt hallom, több helyen ezt olvasom. Hogy miért illetnek engem és többeket ezzel a jelzővel? Mert balkezes vagyok. Én erre nagyon sokáig nem gondoltam furcsaságként, hiszen azért van 2 kezünk, hogy azt használjunk, amelyik magától értetődő. Aztán egy cikk volt kedves tájékoztatni arról, hogy balkezességem miatt én fogyatékos volnék. Felháborodtam. Nem kicsit. Hiszen egészséges vagyok, testileg, szellemileg, értelmes és okos. Nem értettem hát a kijelentést. Tény, hogy amikor valaki meglátja milyen kézzel írok, meglepődik és elkerekedik a szeme, de ezen nem csodálkozom, egyes adatok szerint mindössze 13%-unk balkezes.

margitszigetinfo.hu

Hirtelen jött felháborodásom el is múlt, hiszen tudom magamról, hogy sem én, sem más balkezes nem fogyatékos attól, hogy nem illünk bele a társadalomba ezen szempont alapján. Más kultúrák is "elítélik" a balkezességet, sokan vészjóslónak tekintik. Nem különösebben izgat.

Soha nem is akartam erről írni, de reggel a következő szalagcímbe ütköztem: "Tragédia! György herceg balkezes!" Itt lefagytam és kiesett a villa a kezemből, fikarcnyit sem gondolom tragédiának. Annál inkább azt a rögeszmét, hogy ha látjuk, hogy balkezes a gyerek, szoktassuk át a jobbra. Na mert az majd biztos jót tesz neki! A 21. században nem hiszem, hogy azon kellene fennakadni, hogy k melyik kezét használja leginkább. Vannak ennél sokkal nagyobb gondok is, sem hogy a gyerek átnevelésére fordítsuk az energiánkat.

Már csak ezért a tényért sem:

"A balkezesség nem megszokás, hanem biológiai alapokon nyugvó, a balt a jobbal szemben előnyben részesítő kézhasználat, ami a jobb agyfélteke dominanciával magyarázható. Ennélfogva művészek között sokkal gyakoribb."

Őszintén szólva inkább ezt hiszem el, mint hogy fogyatékos vagyok,hiszen ha nem is vagyok kimagasló tehetség, azért mégis. 10 évig jártam zeneiskolába, ahol hangszereken játszottam és táncot tanultam, a kézügyességem kiváló. Művész ettől nem vagyok, de a hajlam meg van bennem és előszeretettel foglalkozom a művészet bármely ágával is.

Fogyatékos volnék akkor? Nem. Felejtse el ezt a butaságot mindenki. Főként a szülők. Hagyják úgy kibontakozni a gyermeket, ahogy az neki jó és ne abban lássák a nevelésük hibáját, hogy a gyerkőc balkezes lett.

Tekintsünk rá emiatt jövőbeli tehetségként és segítsük abban, hogy ki tudja ezt fejleszteni és kamatoztatni azt. Hiszen attól, hogy nem számít fogyatékosságnak, még különleges a balkezesség. Én szeretem a maga hátrányaival és előnyeivel együtt. Szeretek az asztal bal szélére ülni, hogy senki szájából ne verjem ki az ételt és szeretem azt is, ha hosszú sorok megírása után merő toll és tinta a tenyerem éle. Szeretem, hogy a külön balkezeseknek készült olló bizony nem passzol a jobbkezesek ujjai közé, de én bármikor lenyúlhatom az övékét.

Ha meglátunk valakit balkezesként ne nézzük ufónak, hiszen ugyanolyan ép, egészséges ember, mint bárki más.

Éljenek a balkezesek!