Nők. Mi vagyunk a gyengébbik nem, mégis olyan erőre van sokszor szükségünk, hogy 100 férfi is megirigyelné. Mert erősek vagyunk, annak kell lennünk, hiszen nőként annyi mindennel kell megküzdenünk. Meg kell tanulni elfogadni magunkat, önbizalmat kovácsolni az erényeinkből. Magabiztosságot kell sugároznunk, másképp sokak észre sem vesznek minket és csak egy újabb szürke kisegér leszünk a rengetegben. De a kisegér is ér annyit, mint bárki más, nem igaz? Őt is a tenyerén hordozhatja egy férfi, hogy szép lassan kinyíljon és felismerje mindazt, amiért nő és amit megérdemel. Lehet, hogy valaki attól fogja magát igazán nőnek érezni, ha mindennap sminket tesz fel, s lehet, hogy mások pont ettől látják majd egy a világ elől önmagát elrejtő bábnak. Mások attól érzik majd női erejük kiteljesedését, ha kihangsúlyozzák csinos formáikat és kicsit többet mutatnak a kelleténél - mások őt inkább könnyű, mintsem magabiztos nőnek látják majd.

Teljesen mindegy, hogy ki mitől érzi magát igazi nőnek, az az egy biztos, hogy a föld minden hölgye ugyanazt a bánásmódot érdemli a férfiaktól. Kedvességet, bókokat, hogy büszke legyen rá, hogy egyenlő társként tekintsen rá. Minden férfinak - még, ha a maga módján is - a tenyerén kellene hordoznia minket, nemde? Egy nő sem érdemel lenéző pillantásokat, már-már szexuális zaklatásnak minősítő odaszólásokat az utcán. Teljesen mindegy, egy nő mennyire érzi magát igazán nőnek, amint férfi lép a képbe, az egész megborulni látszik. Szexista elvárások, háziasszony üzemmódba kényszerítés, illetlen szavakkal dobálózás. S máris mi marad a nőből? Egy roncs. Egy roncs az addig jól felépített magabiztosságból. Kérdem én, miért papolnak arról a férfiak, hogy úgy szeretnek ahogy vagyunk és mindenki fogadja el magát, ha ők szép csendben, sunnyogva megpróbálnak minket egy olyan skatulyába erőszakolni, amibe korábban egyáltalán nem vágytunk? Táplálniuk kellene női mivoltunkat és nem a földbe tiporni azt.

Hát itt az én jó tanácsom nektek. Ha hosszú évek alatt, nehezen, vért izzadva sikerült felépíteni azt, amit csak a filmekből ismerünk a híres női szerepek miatt, akkor ne hagyjuk azt a munkát a semmibe veszni, amikor egy férfi elcsavarja a fejünket. Nagy részük szép lassan eltemeti bennünk azt, amit hosszú évek alatt sikerült létrehozni. Sokan azt mondják, ha egy férfi más szerepet húz rájuk, hogy "Na és? ez  dolgom, nő vagyok." Hát felejtsd el gyorsan ezt a marhaságot! Lehetsz a párodat kiszolgáló háziasszony úgyis, hogy közben ő használja a kérem és köszönöm szavakat és viszonozza a szívességeket. Egy masszázzsal a nap végén, a kedvenc sütiddel munka közben, egy kedves sort a párnán hagyva. Hogy nő maradhass. Ne engedd, hogy megalázzon, mert akkor előbb-utóbb csak egy szolgáltatásnak tekint majd, s végül azt veszed majd észre, hogy már a haverjai is téged taperolnak, mert ami az övé, azt megosztja velük is. Ha nem tisztel téged és úgy érzed, nem is fogod tudni erre bírni, akkor lépj le! Légy boldog szingli és majd jönni fog az, aki nem csak az első 2 hónapban, hanem az utána következő 50 évben is hercegNŐként bánik majd veled. Légy erős és várd el azt, ami jár neked, azt a fajta bánásmódot, amit megérdemelsz. Hiába írunk 2016-ot és léteznek háztartásbeli férfiak és vezető pozícióban dolgozó nők, attól ugyanúgy kell ránk tekinteni, mint x évszázaddal ezelőtt: törékeny virágszálként, akit táplálni kell a bókokkal, védelmezni, megajándékozni a tisztelettel, s csupán annyit elvárni tőlünk, amennyit nőként meg kell tennünk. Senki ne engedje hát, hogy elvegyék tőle a tudatot, hogy ő egy igazi nő. Mutasd meg bátran, te mitől vagy az, aki és ne engedd, hogy egy futó kaland elvegye tőled. Légy büszke arra, aki lettél és igyekezz azon, hogy senki ne törhessen össze. Mert bár a szíved milliószor összetörhet még, a nőiességet nem veheti el tőled senki.

Facebook | instagram | bloglovin'