Az Ő bőrébe bújnék, csupán 24 órára. Mi az egy egész életből? Egy apró morzsa csupán, de én oly sok mindent megérhetnék. Egyetlen napot kérnék az Ő életéből, hogy megérthessem a szerelmét, a gondjait, a mozdulatait, minden mozdulatát. Milyen lehet a világ az Ő szemével? A legfontosabb: Milyen lehetek én az Ő szemével? Miként lát engem, a társát, a nőt az életében. Engem, aki nem érti, miért éppen Őt kapta a sorstól vagy bármilyen magasabb erőtől.

Vajon észreveszi, amikor a kedvenc illatát fújom magamra? Mi fut át olyankor rajta? Érzi, tudja-e, hogy direkt volt, hogy kedveskedjem neki? Talán észre sem veszi, talán megmelengeti a szívét ez a gesztusom.

Meglátja, hogy csillog a szemem és húzódik mosolyra a szám sarka minden alkalommal, amikor meglátom? Vagy miként ver a szívem, amikor átölel?

Csak egy napra hadd legyek Ő, aki évek óta mellettem áll, egy napra csak, hogy helyette, szó szerint helyette megoldhassam minden gondját, mert nem érdemli, hogy szenvedjen. Legalább 24 órán át én cipelhessem azt, ami a vállát nyomja, amitől oly letört és megfáradt a nap végén.

Csupán annyi időre, hogy tudjam mit gondol, ha kedvesen megérintem és mit gondol, amikor pimaszul megcsiklandozom. Vajon mérges rám? Boldog? Bosszankodik, amikor piszkálom vagy ilyenkor is kedvesen gondol rám, egy csepp harag nélkül? Mit gondol igazán, amikor valamin vitatkozunk? Tényleg úgy gondolja?

Nem tudhatom, mert nem tudok Ő lenni. Pedig milyen jó volna! Megtudni milyennek lát reggel, amikor kócos hajjal és maradék sminkkel fekszem mellette, magamat visszataszítónak érezve. Vajon Ő miként tekint rám olyankor?

Úgy szeretném tudni, úgy tekint- rám, mint én rá - támaszként, vigaszként, örök szerelemként. Neki nem is kell a bőrömbe bújnia, rólam süt, látható, érezhető. De talán Ő is a nagy Ő-ként gondol rám? Szíve minden és egyetlen vágyaként? Nem tudhatom, mert nem lehetek Ő. Nem lehetek a szerelmem, a mindenem, a társam, a barátom egyetlen napra sem. Nem lehetek Ő. Pedig ha 24 órára Ő lehetnék!