Sajnos tényleg így van, hiába vannak ott körülöttünk mindenhol a segítségre szoruló emberek. A boltban, az utcán, a családban és az idegenek között is.

Saját élmény miatt írom ezt a cikket, szeretném, ha az én kis történetem ráébresztene arra legalább néhány embert, hogy ahol tudunk, ott segíteni kell. Átsegíteni valakit az úton, összeszedni a szétgurult almákat, segíteni azon, aki elesett, kisegíteni valaki aprópénzzel, átadni a helyünket... és ez csak néhány mindennapos gesztus, ami nekünk semmiség, de másnak nagyon sokat jelenthet.

Néhány napja hazafelé tekertem a boltból, amikor megláttam, hogy egy idős hölgy nagyon lassan halad a kerekesszékével és esőre is állt az idő. Hazaérve lecuccoltam és visszasétáltam, immáron bicikli nélkül, hogy hazatolhassam, ha elfogadja. Ebben a 10 percben kb. 8 métert haladt a hölgy, ezért remélni mertem, hogy elfogadja a segítséget. Udvariasan megszólítottam és elmondtam neki, hogy ha nem veszi zokon, hazatolnám, mert látom, hogy igen lassan halad. Hálásan megköszönte és elmondta, hogy nagyon nehéz a széke, ezért halad ennyire lassan. Amikor azt mondta, kevés az ilyen segítőkész ember, akkor elgondolkoztam, hogy milyen igaza is van. Nekem 10 percembe került hazatolni, neki valószínűleg fél óra lett volna ez az út, ennyivel többet tölthetett otthon és nem is ázott el. Elmondhatom, hogy olyan boldogan, érzelmekkel tele sétáltam haza, mint már nagyon régen. Megérte-e? Bőségesen, mert ilyen hálával talán még nem nézett rám senki.

Ha ez a történet legalább 1 olvasót arra késztet, hogy ugyanezt megtegye valakiért, akkor megérte leírnom. Járjunk nyitott szemmel és ne legyintsünk arra, aki éppen hazafelé cipekedik a boltból, hogy úgysem tudunk neki mindennap segíteni. De legalább egy napon biztosan tudunk, amikor éppen észrevesszük! Legyünk figyelmesek, segítőkészek és türelmesek, mert valamilyen formában úgyis visszakapjuk az élettől és semmi nem tölt fel annyira, mint azt, hogy valakinek szebbé tesszük a napját, akár egyetlen pillanatra is.

Ha már egy ilyen rohanó, felgyorsult világban élünk, ahol mindennapos az erőszak, az áldozat, akkor tegyünk az egyensúlyért és ha egy idegen segítségre szorul, adjuk meg neki, ha nekünk van rá lehetőségünk.

Vedd észre, ha valaki-legyen az idős, gyermek, férfi vagy nő-segítségre szorul, mert nem meghallani kell. Észrevenni.

Segítsünk egymásnak, ingyen van.