Az eset friss, tegnapi és bár továbbra is szépségápolás, divat és életmód témában mozgok otthonosabban, egyre inkább szeretek személyesebb bejegyzéseket is megosztani veletek.

A tegnap délutáni programunk a szemészet volt, családostól, mi ilyen kis vakegerek vagyunk. Amikor már mindenki idegei tropára mentek, hogy miért nem haladunk, akkor olyan szívmelengető gesztust láttam, hogy megolvadt a szívem. Adott egy 60-70 év körüli házaspár, az úr érkezett vizsgálatra, a hölgy volt a sofőr és a kíséret. A bácsi kapott cseppet, csukott szemmel ki kellett ülnie a váróterembe és a felesége olyan féltő, gondoskodó és szeretettel teli volt, hogy muszáj volt mosolyognom, amikor megpuszilta és megkérdezte, fáj-e a szeme a csepptől. Olyan kedves, törékeny pillanat volt ez, mégis az egyik legőszintébb, amire csak emlékszem, amelyet mélyen el is raktároztam magamban. Elképzeltem őket az otthonukban, amint nap mint nap, idilli módon elkészíti férjének a reggelit a hölgy, hazaviszi neki a kedvenc napilapját és rajongva fürkészi minden mozdulatát. Mint egy igazi, filmbeillő szerelemben, amiről nagyon sokan csak álmodunk. Mert így képzeljük el a romantikus filmek folytatását. De tegnap ott volt, a szemem előtt, tagadhatatlanul és olyan igaz módon, hogy az szinte már hihetetlen volt.

[caption id="attachment_8574" align="aligncenter" width="638"] Szerelmünk lapjai c. film[/caption]

Hogy ez miért csoda? Mert rengeteg idős házaspár már csak megszokásból él együtt és szidják egymást egész nap vagy éppen egymáshoz sem szólnak. Aztán jön ez a kedves házaspár, akikről süt a szeretet, én pedig ismét elhittem, hogy van olyan szerelem, amely a sírig tart.