Imádok mindent, ami ünnepi, ami giccs, ami dísz, ami kézzel készíthető. Grincsfát már tavaly is akartam készíteni, de akkor kifutottam az időből, most viszont óramű pontossággal, december 1. napján elkészült.

A kézügyességemmel sosem volt gond, mióta az eszemet tudom, szeretek alkotni és hát mi nehéz lehet egy ilyen dekorációban? A netes videókban pikk-pakk elkészül (tudom, vágás), minden csillámpor és könnyű az egész folyamat. Na már most, jelzem nem készül el egy grincsfa fél óra alatt és nem is könnyű, már az előkészület sem.

Elmondom hát, hogyan készül igazából!

• Legyen duci az alja, metszünk bele tuja ágakat, lehetőleg a sötétben, egy hebrencs kutyával körülöttünk, csak hogy átessünk rajta, biztos ami biztos. Lehetőség szerint olyan fát válasszunk, aminek a törzséről le vannak már vágva az ágak és pipiskedve kell ügyeskednünk a növény eléréséhez.
• Válasszunk olyan kaspót, amely lefelé szűkül, csak hogy még nehezebb legyen szépen belefaragni az oázist és végül apró cafatokkal kelljen kipótolni.
• A tujákat úgy tűzzük az oázis közepébe, hogy az ágak szerte-szét álljanak, nyomják ki egymást.
• Tűzzük körbe a zanóttal, de ügyeljünk rá, hogy az a kib.szott tuja mindenhol kikandikáljon közötte, hogy jól a képünkbe röhögjön.
• Jöhet a drótozás! Egy emberes, könnyű munka! Ó nem, mégsem, lehetetlen fél kézzel tekerni, hiszen a másik kezünkkel össze kell fogni a növényt.
• Csodáljuk a formáját, ami minden, csak nem szép, hiszen özön tuja lóg ki közötte és egyébként is ocsmány lett, utáljuk a művünket.
• Kezdjük el körbetekerni szalaggal. Eszünkbe ne jusson elegendőt venni, jóhiszeműen vegyünk 2 métert! (Éppen csak elég lett.)
• Oké, a szalag segített, azok a tujaágak még mindig ott vannak, óvatosan vágjuk le őket, a szalagot lehetőleg ne!

• Jöhet a díszítés és a ragasztópisztoly, amihez ne húzzunk kesztyűt, nem vagyunk olyan bénák, hogy megégessük magunkat! Mégis.
• A díszítés során elkezded realizálni, hogy nem is lesz ez olyan szar, tetszik a műved!
• Hogy mégis felcseszd magad a végére, válassz plusz díszként apró gyöngyöket, amelyek felhelyezéskor 10-ből 9 alkalommal az utolsó pillanatban kiesnek a kezedből.
• Miután végeztél és gyönyörködsz a ténylegesen szép végeredményben, jelezzen a barátnőd, hogy nem öntözted meg vízzel az oázist. Gondolhatjátok milyen művelet volt megöntözni úgy, hogy tele van tömve?!

Szóval 1 óra előkészület és 2 óra munkálkodás után elkészült az egyébként gyönyörű giccsfám, én csak így hívom. Piros-fehér-ezüst színekben pompázik, mert ilyen lesz majd a karácsonyfánk is, gondoltam passzoljon. Mindez 3 ezer forintba került, amely kb a fele a boltban kapható fák kezdő árának. Imádom a végeredményt, nagyon elégedett vagyok vele és gyönyörű éke a folyosónknak.

Minderről itt egy videó kedvcsinálónak, hiszen még nem késő elkezdeni a sajátotokat!

https://www.youtube.com/watch?v=NYaRFmsufow&t=292s

Szuper időtöltés volt egyébként barátnővel közösen, karácsonyi filmmel a háttérben, bár a rom eltakarítása már nem volt annyira jó móka. Egyébként annyira belejöttem, hogy tegnap készítettem egyet anyukámnak is, ezúttal már rutinosabban, az oázist rögtön megöntözve! :D Jó hír, hogy egy zsákkal lefedve a padláson a szezon után szépen kibírja majd az évet jövő decemberig.

[caption id="attachment_8972" align="aligncenter" width="1536"] Anyukámnak is készült.[/caption]