Van az a gond a lelki békém és a testsúlyom között, egyszerűen nem tudnak kiegyezni egymással már néhány éve. Még csak hajlandóságot sem mutatnak rá.

Szóval megint nekivágtam. Le AKAROK fogyni. Arról, hogy most olyan tükörkép néz vissza rám, akit egyáltalán nem kedvelek, csakis magamnak köszönhetem. Foghatnám a tavalyi költözésre és a vele járó össze-vissza evésre, foghatnám arra, hogy mindig találtam indokot arra, éppen miért fér bele egy tábla csoki vagy egy adag pizza, foghatnám arra is, hogy két emberre két félét főzni nehéz, de tudjátok mit? Egész egyszerűen lusta disznó voltam és sz.rtam bele az egészbe, nem akartam lemondani a hamburgerről és az édességről sem, hiába láttam, hogy hány kilót zabáltam magamra. Nem motivált sem a mérleg, sem a tükör, sem az egyre szűkülő nadrágok. Nem találtam azt a seggbebillentő indokot, amiért ismét, ezredjére is belevágtam volna. Egészen eddig.

Egy hete megint elhatároztam, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is megpróbálom megint, mert veszíteni nem veszítek vele semmit, maximum kilókat. Amire igencsak nagy szükségem van jelenleg, mert nem érzem jól magam a bőrömben és ez elkezdett érdekelni. Mert időnként megkérdezik, hogy kismama vagyok-e. Mert szeretnék csinosan öltözködni. Mert szeretnék egy csipetnyi önbizalmat. Hogy ez meddig tart majd? Őszintén megmondom, hogy nem tudom. Feladom-e megint? Benne van a pakliban. Végigmegyek-e az úton akkor is, ha belegebedek? Remélem!

[embed]https://www.instagram.com/p/BvUpY5qgzlK/[/embed]

De felvállaltam sokadjára is, hogy belekezdek a fogyásba, még akkor is, hogy tudom, a környezetem azt gondolja magában, hogy mégis minek kezdi el megint, úgyis feladja, ne nevettesse már ki magát. Hát csesszék meg, én legalább sokadjára is elindulok az úton a célomért és nem csak panaszkodom. Nem okolok érte mást. Erről csak és kizárólag én tehetek és csak én hozhatom helyre. Mert helyre akarom.

Instagramon igyekszek nektek mindent dokumentálni, katt érte.

Hallgatok-e másokra? Menjenek a francba a véleményükkel, én bízom magamban és ez nekem elég ahhoz, ahol most tartok. A rajthoz. Sokadjára.