Sokat agyaltam azon, megszülessen-e ez a cikk, vérig sértek-e vele valakit, aztán rájöttem, hogy nem érdekel. Na meg a saját blogomon arról írok, amiről csak szeretnék.

Nekem szerencsére a karácsony és az azt megelőző készülődés megmaradt a maga csodás mivoltában, nem szoktam kapkodni, idegeskedni, tényleg megélem minden pillanatát. A nagy karácsony előtti idegbajt hírből sem ismerem, időben kigondolom az ajándékokat és nem az anyagiakon aggódom. Senki nem kap tőlem baromi drága ajándékot, hanem olyan dolgot, amit tudom, hogy szeretni fog.

Egyre több gyerek viszont olyan vágyakat fogalmaz meg, amire egy fizetés nem elég. EGY gyerekre, ha azt kapná, amit kér. Van egy weboldal, amit nem neveznék meg, biztosan sokan ismeritek. Összegyűjti a gyermekek kívánságait, amelyeket mi, átlag kis angyalkák teljesíthetünk. A gesztus példaértékű és csodálatos, becsülendő és nem kis munka áll mögötte. Minden évben felcsapom az oldalt, hogy teljesítsek egy kívánságot és minden évben csalódottan és értetlenül zárom be. Elméletileg rászorulók karácsonyát szeretnék szebbé tenni, akiknek nem telik ruhára, egyszerű játékokra. Vannak is ilyen kívánságok, kisruha, meleg sapka, téli cipő és a szívem szakad meg azért, hogy 2019-ben még mindig ott tartunk, hogy valaki ezeket sem tudja megvásárolni a gyermekének. Borzalmas lehet, amikor nemet kell mondanod a csillogó szempárnak az áhított kiscipőre vagy bojtos sapkára, mert nem telik rá. Ha belegondolok, összeszorul a szívem és sajnos mennyi, de mennyi ilyen család van. Sok a szívmelengető kis kívánság és bízom benne, hogy mind teljesül. Babák, plüssök, zenélő kis játékok. IGAZI gyermekvágyak.

Aztán tovább görgetem a weboldalt és akkora arculcsapásként ér némelyik kívánság, hogy az, aki ezt megfogalmazta, ne nevezze magát rászorulónak. Amikor egy 9!!!! éves gyereknek egy Huawei P3 PRO az egyetlen kívánsága, az nálam kicsapja a biztosítékot. Ezek szerint neki van ruhája, cipője és tanszerei, mert ő nem erre vágyik, hanem egy több százezres okostelefonra. Meg okosórára, angol bulldog kutyára, több tízezres X-Boxra, drónra és hasonlókra. 8-9 éves gyerekekről beszélünk. És ettől nekem az oldal, a mögötte álló csapat elveszti a varázsát és a nemes célt, amiért létrehozták.

Valóban ez a mai kisgyerekek vágya? Hol rontottuk ezt el? Tudom, hogy haladunk a korral, de ez nekem akkor is sok és nem akarom elfogadni. Erősen kétlem, hogy aki rászoruló, el tud tartani egy fajta tiszta kutyát, ha valakitől megkapná vagy éppen megvenni a további játékokat egy X-Boxhoz, stb. Nem sajnálok semmit a rászorulóktól, itt helyben is igyekszem segíteni, akin lehet, de nekem ez abszurd, hogy több százezres tech kütyüket kérnek a mai gyerekek, idegenektől. Nem tinik, fiatal felnőttek, GYEREKEK.

Mi a baj a világgal?