Tudjátok, nem csak azért szeretek én sorozatokat nézni, mert közben pihenhetek és kikapcsol az agyam. A legfelszínesebbnek tűnő történetekben is olyan mondanivalókat találunk, amiket érdemes elraktározni.

Van egy sorozat egy újságíró nőről és barátairól, ami egyébként is baromi motiváló, itt is ajánlottam már nektek, egyszerűen imádom. A legutóbbi részében nagyon megtetszett az a gondolat, hogy ha valamit sokáig erőltetsz, mert neked/szüleidnek az az álmod/álmuk, de végül bevallod magadnak, hogy neked ez mégsem megy és abbahagyod, akkor az nem gyávaság, hanem a legbátrabb lépés. Mert nem hazudsz tovább magadnak arról, hogy megy ez neked és profi vagy benne, hanem beismered, hogy ez mégsem a te utad. Rájöttem, hogy ez egy hatalmas igazság és valóban nem kell szégyellnünk, ha valamit feladunk.

A lényeg tehát: ha te már 3 éve erőlteted az úszást, akár magad miatt, akár külső nyomásra, de semmilyen sikerélmény nincs benne és már a gondolattól is rosszul vagy, hogy el kell indulnod az uszodába, pedig nem is megy jól az úszás, akkor hagyd ott a p.csába. De tényleg. Az nem a te utad, lásd be és lehet, hogy két nap múlva már step táncra fogsz járni, olyan örömmel, hogy madarat lehetne veled fogatni. Maximum annyi fogsz bánni, hogy nem lépted ezt meg hamarabb.

Legyél bátor, valld be magadnak az igazat és szabadulj fel a nyomás alól! Nem muszáj mindent befejezni, amit elkezdtél, nem kell balerinának lenned, ha a hip hop lazasága sokkal közelebb áll hozzád. Nézz jól magadba, beszélgess magaddal, hogy mi tenne igazán boldoggá és kezdd el már ma! Ne félj belevágni valami újba, hiszen nem veszíthetsz vele semmit, de nyerni annál többet van esélyed! Én például több hónap, sőt lehet, hogy év vacillálás után jelentkezem kézápoló és műköröm építő képzésre. Sok szakember van? Igen. De ez tenne boldoggá, így meg mertem végre lépni, hogy benyújtom a jelentkezést és olyan szintű izgatottság van bennem azóta, mint amikor egy kisgyerek várja a karácsonyt.

Hagyd abba, ha nem vagy jó benne és keress mást!