Korábban féltem személyes tapasztalatot átültetni a blogra, mára viszont nagyon belejöttem és szuper, hogy ennyien olvassátok, hogy sokatokat inspirál egy-egy történet. Ez a mai is egy ilyen, tudni kell időben felismerni, ha valami nincs rendben az adott dologgal kapcsolatban.

Egy dolgot tudni kell rólam: félek az új dolgoktól és sajnos sok mindenről ezért maradtam már le. Vagyis féltem. Na most sem ugrok bele mindenbe a lehető legnagyobb bátorsággal, de már egy fokkal magabiztosabban kezelem az új szituációkat. Továbbra is félek az ismeretlentől, de idén sikerült megmakacsolnom magam és új dolgokba vágni azt a bizonyos fejszét. Így történt, hogy vezetni tanulok és beiratkoztam egy kézápoló és műkörömépítő képzésre is. Igaz, hogy az első alkalom előtt mindkét esetben úgy remegett a gyomrom, mint aki a kivégzésére igyekszik éppen, de elkezdtem, muszáj néha legalább tetetni, hogy talpraesett vagyok, másképp nem jutok előrébb.

A poszt lényege ez is lehetne, hogy nem féltem belevágni, de a fontos az, hogy mindkettőt ott mertem hagyni, mert nem volt számomra megfelelő. Nem azért, mert fenn hordom az orrom és az igényeim az eget verik, de ha én fizetek azért, hogy engem megtanítsanak valamire, akkor el is várom, hogy megtanítsanak és ne úgy beszéljenek velem, ami nyomdafestéket nem tűr. Nem részletezem az indokokat, a lényeg az, hogy a körmös oktatást és a vezetés oktatást is megköszöntem és továbbálltam.

Senki nem köteles ott maradni egy nem megfelelő képzésen, egy olyan munkahelyen, ahol abszolút nem becsülik a munkáját vagy egy olyan kapcsolatban, amelyben félnie kell a másik féltől. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy otthagyja, ami sz.r. Jobb lehetőség mindig van, szeretőbb pár mindig van és mindig lesz olyan munkahely, ahol érzed majd, hogy ez a te helyed. Lehet, hogy nem találod meg egyiket sem rögtön, de ha keresed, az már félsiker. Azt jelenti erős vagy, mertél lépni, talpra akarsz állni és jó helyen akarsz lenni. Soha, egyetlen percre se gondold, hogy nem érdemelsz jobbat. Tiszteld magad! Tiszteld magad annyival, hogy legalább te nem becsülöd le önmagad. Még szép, hogy jobbat, szebbet, boldogabbat érdemelsz! Az oda vezető út nem feltétlenül lesz könnyű vagy gyors, de hidd el, oda fogsz érni. Keresni kell azt, amit te elképzelsz magadnak, legyen szó szerelemről, barátságról, munkáról vagy az élet bármely területéről. Merni kell kilépni, lelépni és megtalálod a megfelelőt.

Én is találtam egy jobb tanfolyamot és egy új oktatót is. Nekem sem lesz könnyű a következő pár hónapot idegbaj nélkül túlélni, de valahogyan ellavírozok majd a párkapcsolat, munka, képzés és vezetés között. Mert hiszek magamban!