Már amikor egyáltalán jelentkeztem a képzésre, akkor tudtam, hogy megkapom majd az ilyen és ehhez hasonló, lenéző kommenteket, így fel voltam rá készülve.

Általános gondolat a legtöbb embernél, hogy amihez nem kell diploma, az csak egy fapados szakma, bárki meg tudja csinálni, mert kifizeted és hozzád is vágják. Fokozottan igaz ez a szépségiparra, a fodrászok, a körmösök és a kozmetikusok "buta libák". Ismerős vélemény, igaz? Én azok közé tartozom, akik akkor sem gondolták ezt, amikor még eszembe nem jutott, hogy én bizony ki szeretném tanulni a körmös szakmát. Minden tudásért meg kell küzdeni, tanulni, legyen az egy asztalos szakma, takarító vagy éppen pedikűrös. Nekem a szemembe még soha nem mondta senki, hogy "Aha, ez bárkinek menne, mutass is fel valamit, ne erre legyél büszke!", de bizony a szem mindent elárul, kimondott szavak nélkül is. Viszont én tudom, hogy van miért büszkének lennem magamra, mert megdolgoztam a bizonyítványomért és azóta is dolgozom, továbbképzésen veszek részt, éjszakába nyúlóan gyakorlok, hogy jó szakember legyek.

Nem tudják az emberek, hogy ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzak valakinek a körmeivel, milyen anatómiai tudás szükséges. Nem, nem csak annyit kell tudnunk, hogy a vendégnek jobb esetben két keze és 10 körme van. Fel kell ismernünk a betegségekre utaló jeleket, a köröm és bőrbetegségeket, ismernünk kell az alapbetegségek kockázatait, a szív működését, stb. Na hát, nem gondolta senki, hogy egy egyszerű körmösnek ezt mind tudnia kell?

Pedig ezen tudás nélkül semmit nem ér a gyakorlat, akkor sem, ha te világbajnok színvonalon építesz és díszítesz. Az lenne tehát a cikk mondandója, hogy senkit nincs jogunk lenézni azért, mert "csak" ennyi a szakmája. Nem tudjuk, milyen áron jutott el oda, hogy levizsgázzon, mennyi elméleti tananyagon kellett magát átrágnia ahhoz, hogy egyáltalán ecsetet foghasson a kezébe. Tiszteljük a kétkezi munkásokat is, mert éppen annyit ér a munkájuk, mint azoknak, akik szellemi munkát végeznek! Sőt...

Legközelebb, amikor látsz egy körmöst, ácsot vagy kőművest munka közben, jusson eszedbe, amit itt olvastál és lenéző tekintet helyett ismerd el a munkáját.