Ha nincs sok időd olvasni, a gyors válasz: nem lehet. Legyen szó kicsi vagy nagy esküvőről, itthon vagy külföldre szökve, minden szituációban vannak dolgok, amelyek nem fognak azonnal úgy alakulni, ahogyan azt elképzeltük.

Mert hogy én is azt hittem, hogy a májusra tervezett szűk, egyszerű, hangulatos esküvőnkkel nem lesz semmi gond, vigyorogva, rózsaszín felhőkön lebegve leszervezem. Nos, nem volt semmi eget rengető feladatunk, de már 3 szívinfarktust kihordtam lábon, mire közeledett a nap, álmatlanul forgolódó éjszakákon és napközbeni sírógörcsökön vagyok túl, a legkisebb túlzás nélkül.

Elrettenteni persze senkit nem szeretnék, csupán felnyitni azok szemét, akik olyan álomvilágban éltek mint én és azt hitték, a kis esküvő kis gonddal jár. Függetlenül ettől azonnal elkezdeném újra, a cikk lényege viszont az, hogy időben kell kezdeni, bármekkora esküvőről is legyen szó. Én eléggé halogattam a feladatokat, a csuklóműtétem sem segített a helyzeten, így utólag már biztos, hogy akkor elkezdeném, amint kipattant a fejemből.

Kis, de fontos feladatok voltak előtte, amelyek időigényesek is voltak, hiszen magam készítettem pl. az ültetőkártyákat is, amelyek egyben a köszönőajándékaink is voltak, hiszen hűtőmágnest készítettem belőlük és szó szerint az utolsó napokra hagytam. A gyűrűtartó fa dobozkánkat pedig egészen pontosan az utolsó estén festettük és gravíroztuk, ami szerencsére gyönyörű és így igazán egyedi lett.
Szintén időben fontos egyeztetni a fodrásszal, sminkessel, körmössel, fotóssal, mert bár kis esküvőnk volt, ezekről nem mondtam le, hogy biztosan szépnek érezhessem magam aznap és meg is örökítse valaki a nagy pillanatainkat.

A legnagyobb stresszforrás heteken keresztül a fotós megtalálása volt. Akit megfizethetőnek tartottunk, foglalt volt vagy egyszerűen nem tetszett a munkája. Akinek tetszett a munkája, az foglalt volt vagy olyan összeget kért 3-4 óra rendelkezésre állásért, hogy le sem mertem volna írni ekkora összeget. Tisztában vagyok vele, hogy egy fotós munkája nem annyiból áll, hogy megcsinálja a képeket az eseményen, hanem többnapos utómunkából, de a 60 ezer forintos órabért azért mégis csak túlzásnak tartottam. Amikor már lemondtam a fotósról, mert nem találtam olyat, aki megfizethető és azonosulni tudunk a stílusával, csodával határos módon rám írt egy lány, hogy beszéljünk. Ismertem és követtem a munkáját már egy ideje, így homlokon csaptam magam, hogy miért nem kerestem meg eddig. Csodás stílusban és színekkel dolgozik, így tudtam, hogy ő lesz a tökéletes választás.
Bár még nem kaptuk meg a képeket, biztosan tudom, hogy csodásak lettek és imádni fogjuk őket, efelől kétségem sem volt egy másodpercre sem. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor meglett a fotósunk, óriási súly került le a vállamról és ezután ezerrel koncentrálhattam a maradék feladatra.

Az olyan apróságok is kiborítóak tudnak lenni, mint hogy akarunk-e dekort és milyet, milyen legyen a szalvéta és honnan (konkrétan több ember vadászta), mikor kezdj készülődni és milyen színű tányérok legyenek a vacsoránál.

Összességében tökéletes napunk volt, az utolsó momentum is tökéletesen sikerült, semmin nem változtatnék, tehát végül minden időben a helyére került és nem is lehetett volna szebb a nagy napunk. Fogadjátok meg a tanácsomat és ha csak nem 2 tanús mini-esküvőre készültök, akkor mindenről időben gondoskodjatok, hogy a nagy nap előtti utolsó napok már nyugodtan teljenek, már amennyire nyugodt az ember egy ilyen esemény előtt.