Leírom, nekem miért jó, hogy leírhatom. Ebben a bejegyzésben már említettem, hogy kreativitási hajlamom és művészet iránti érdeklődésem nagyobb, hiszen ez a balkezesek egyik "velejárója". Talán innen gyökeredzik az, hogy szeretek írni. Régebben is mindig akartam. Egyszerűen csak írni akartam a világnak, mindig késztetést éreztem arra, hogy megismerjék a gondolataimat, papírra vessem őket, tovább adjam, örökítsem, örökké magam után hagyjam. Mégsem vettem komolyan sosem. Elvégre 100 emberből hány szeretne író lenni? Elég sok, valljuk be. Hánynak sikerül? Elég kevésnek. Miért épp nekem menne akkor? Rájöttem, hogy próba nélkül bizony sosem fog kiderülni. No de rögtön regénybe kezdjek? Nem-nem, az túl összetett volna rögtön. Írjak blogot? Naná! Másokat évek óta olvasok, engem foglalkoztat az írás gondolata, így miért ne? Ezekkel a gondolatokkal született meg a fejemben a döntés, hogy én biz' írni fogok a hatalmas világhálón. Magamnak, Neked, bárkinek. Bárkinek, aki arra adja a fejét, hogy a blogomra tévedjen. Azóta megannyi bejegyzés született, hol mélyen szántó gondolatokkal, hol pedig beauty témában. De legalább írok. A késztetés, hogy megismerjen a világ, még ha nem is face to face, sosem hagy nyugodni. Van az úgy, hogy napokig nem hallok felőle, majd szélviharként rámtör és időzített bejegyzések sorát hagyja maga után. Most is sorra csücsülnek az időzített bejegyzések a helyükön, ez is közéjük kerül majd, hiszen egy héten azért mégsem akarok 10 posztot magam után hagyni. Csak módjával. De írni annyira jó! Próbáld csak ki! Fogj tollat és papírt, azután csak írj. Engedd, hogy a szavak utat törjenek maguknak az agyad és a kezed között, hagyd, hogy kitörjenek belőled maguktól s lehet olyat írsz, melyen Te magad is elcsodálkozol majd - ez belőlem jön?

Belőled bizony! Ezért szeretek blogger lenni. Amikor jól sikerül egy bejegyzés és a visszhangja is jó, az baromi jó érzés. Dagadok a büszkeségtől, hogy csepp kis gyermekemnek ilyen sikere lett. Nem minden bejegyzésem ilyen, ha számokkal kell dobálóznom, akkor ötből kettőre mondanám, hogy ez nekem is tetszik és tényleg jól sikerült, mert pörög a számláló. Ami nem olyan felkapott? Az is az enyém. Én dolgoztam vele. S bizony ezért is jó blogolni. Mert a monoton mindennapi munkám mellett van valami, ami nem is igazán munka, de mégis kemény melót igényel, ha oda akarom rakni magam. Már pedig oda akarom, elvégre azért kezdtem bele. Egy-egy csendes időszakban, amikor a blogon is éppen hogy nem visszafele pörögnek a számok és a ihlet is valahol az Antarktiszon keres, megkérdezem magamtól, hogy mégis mit vártam? Elvégre nem vagyok író, és egy idő után ez lesz. Aztán fenéken billentem magam és leírom, ami éppen ötletként megül a fejemben. Mert nem kell hozzá semmi, csak hogy írjak. És ezért jó bloggernek lenni. A merengő témáimhoz nincsenek lélekbúvár emlékeim, a beauty témában pedig még csak kezdem megvetni a lábam. Szakértelem nélkül is lehet úgy írni, hogy az jó legyen. Ezt hívják a tapasztalat megosztásának.

Hogy miért jó bloggernek lenni? Egy olyan világba csöppen bele az ember lánya, amit kívülről fele annyira sem ismer meg. Új élmények, új emberek, új barátságok szövődnek. Nyitottabb leszel az emberek felé. Sokkal. Az önbizalmad is nagyobb lesz valamicskét, bár az enyémet nagyon nehéz felfelé mozdítani, valamelyest mégis sikerült. Mert ha van bátorságom ezer meg egy embernek leírni ezeket a sorokat, akkor miért maradnék besz.ri alak? Kinek ne adna önbizalmat az, hogy x ezer ember elolvasta az ő sorait? Na ugye. Persze nem száll az agyába senkinek, nekem legalábbis nem, de mindenképp erőt ad ahhoz, hogy nézzem magam valamibe és bátrabb legyek, ha új dolgokról van szó. Hiszen legalább az írást jól csinálom, akkor miért ne menne más is ilyen jól?

Azért is jó bloggernek lenni, mert egy-egy új bejegyzéshez kutakodhatsz, tesztelhetsz, utána olvashatsz - több lesz a tudásod. Művelődsz, információt gyarapítasz, ami ki tudja mikor válhat a hasznodra. Míg csak olvastam a beauty blogokat, már akkor is többet tudtam segíteni a barátnőimnek a haj/bőrápolási témákban, mert sokat olvastam róluk. Ma már a saját tapasztalataimat írom le egy-egy termékről a blogra, még több embernek segítve ezzel.

Segíthetek bloggerként. Kell ennél szuperebb érzés? Hiszen írtam már néhány önbizalom-tuningoló bejegyzést, főleg nőtársaimnak, s meg is jegyezte néhány ember, hogy bizony most pont erre volt szüksége. Arra, amit én leírtam. Csodás érzés. Akkor is, ha csak egy emberről van szó. Ha már egy embernek szebbé tehetem a napját, megéri írni.

Hát mindezekért jó bloggernek lenni. Nem mondom, hogy most azonnal mindenki vágjon bele. De aki régóta késztetést érez rá, írjon először privát blogot. Vagy csak a saját gépén magának. S ha egy idő után úgy érzi, megosztaná a nagyérdeművel...hajrá!

Bloggernek lenni jó.