Az előző ilyen bejegyzés nagy sikernek örvendett, itt van hát a folytatása. A nappalok rövidülnek, mi pedig behúzódunk az otthon melegébe. Nem árt, ha van egy-egy jó könyv a kezünk ügyében, hiszen nincs is annál jobb, mint a hűvös estéken behúzódni egy forrócsokival és egy izgalmas könyvvel. A következő bloggerek kedvenc könyvei segítenek abban, ha minden könyvedet rongyosra forgattad már.

Natulcien, a Grafostylist bloggere

"Virágot Algernonnak-Daniel Keyes. Az első könyvélményem volt, mely annyira megérintett, hogy megsirattam a végét. Annyira testközelbe hozta az író a naplódramaturggal a főszereplőt, hogy lehetetlen volt nem azonosulni vele. Főleg, mert egy fantasztikus, és csodába illő fejlődési folyamatot élhettünk át közösen. A történet lényege, hogy a főszereplő egy kísérleti gyógyszer hatására egyre intelligensebb lesz. (Ismerős lehet ez a történet, hiszen több sikeres film adaptáció alapötlete, egy terv, gyógyszer, vágyakozás, mely az intelligencia növelésére, megteremtésére, fejlesztésére irányul.) Itt sincs új a nap alatt, de a történet sokkal ember közelibb, mivel nem társadalmi, technikai, vagy akár világviszonylatban elemzi a kérdést, csupán egyetlen kísérleti alany, egy férfi szemszögéből. A könyv legizgalmasabb része pedig számomra, hogy a napló stílusa úgy változik, alakul, fejlődik, ahogy az egyén intelligenciája. A kezdeti egyszerű fogalmazást, mely hemzseg a helyesírási hibáktól, és a hétköznapi élet egyszerű problémáit taglalja, felváltja a környezetét, és önmagát egyre jobban megismerő és felfogó ember, majd a meg nem értett zseni dilemmája. A gondolat, mely a könyv olvasása közben beette magát a szürkeállományomba, és megmaradt hosszú évek múltán is, örök nyomot hagyva ezáltal bennem, annak felismerése, hogy a zsenialitás és az őrültség mennyire közel állnak egymáshoz. Remélem ezzel a kis szösszenettel meghoztam a kedvet a könyvhöz. Nekem az örök élmények között van, és úgy érzem, ideje lenne újra elolvasni, hiszen idősebb fejjel, lehet más gondolatokat ébresztene bennem."

Tamás, az Utazz blog kalandora

"Kedvenc könyv és író: Philip Carter - Csontoltár. 
Sokat gondolkodtam, mi a kedvenc könyvem. Általában ha egy jó könyvet olvasok, mindig az utolsó az. Gyerek fejjel is más és más. Végül arra jutottam, hogy mostanság, a kedvencem, ami legjobban lekötött, az Philip Cartertől a Csontoltár. Alapvetően semmi extra nem lenne benne, egy szórakoztató pörgős kaland-krími. Ami viszont igazán megfogott, hogy az összes város, összes ország leírása olyan élethű volt, hogy neten utánajárva se tudtam belekötni. Ez már ad egy hitelességet, annak ellenére, hogy kicsit fantasy is a könyv, viszont mindez valós környezetbe helyezve. Szibériától Párizson át Budapestig kalandozhatunk a főhősökkel és ellenségeikkel. Mindezek ellenére kicsit olyan érzésem volt, mint amikor Trónok Harcát nézek, mindig meghal valaki, aki szimpatikus az embernek, ezért jól fejbe vágná az olvasó az írót, de olyan feszültséggel köti le az olvasót, hogy félve teszi le az ember a könyvet. Mert mi van ha most történik valami és mindig történik valami. Tényleg olyan volt, mintha egy akció filmet néznék. Az író az akciót, a történelmi összeesküvéseket és a fantasy részt, a legmegfelelőbben keveri ki. Aki nem egy komoly, mély jelentés tartalmú, hanem izgalmas szórakoztató könyvre vágyik, azoknak meleg szívvel ajánlom."

Kata, az A piece of sunshine szerzője

"A kedvenc könyvem Dan Brown: Inferno című alkotása. A szerző ismertebb, már megfilmesített műveiről nem egyszer hallottam, ám mégsem éreztem rá késztetést, hogy a kezembe vegyem őket, és jobban elmerüljek a világukban. Valahogy nem éreztem a magaménak. 
Az Inferno című könyvet az egyik kedves tanárom ajánlotta előadása közben. Igazából csak egy igen érdekes ökológiai már-már etikai kérdésről szólt az adott kilencven perc, és mint a kérdéskör egy másfajta megvilágításának bizonyítására megkérdezte, hogy olvastuk-e  Dan Brownnak ezt a könyvét. Ő akkor elmondta miért is fogta meg a mű, és mivel sok hasonlóságot vettem észre a személyiségünk között úgy gondoltam el kell olvasnom nekem is.
Mint a téma is mutatja nem bántam meg, bár az elején a cselekmény lassú kibontakozása miatt féltem, hogy ez is arra a sorsra fog jutni, hogy megunom, és valamelyik sarokba hajítom, nem történt meg. Mindig volt egy olyan szál, ami fenntartotta a figyelmem, és csak tovább akartam olvasni, hogy válaszokat kapjak. Aztán természetesen újabb kérdések vetődtek fel, és ismét ott voltam az elején. Konkrétan nem egy olyan szituáció volt mikor már hangosan kiabáltam, hogy "Nem hiszem el! Mi jöhet még?". Olyan csavarok és nem várt fordulatok követték egymást, hogy csak pislogtam és azt gondoltam ezt nem lehet felülmúlni, pedig de, az írónak sikerült. A plusz az egészben az volt, hogy mégsem ment el az irrealitás világába, és jelen körülmények között el tudom képzelni, hogy egy ilyen  "megoldás" mellett döntenek. Megmaradt az a különleges, és talán kissé ijesztő varázsa, amit az kölcsönöz, hogy nem ránt az ember vállat és mondja micsoda fantazmagória. Ezen apróságok együttese kellett ahhoz, hogy az a bizonyos első hely az övé legyen."

Ágnes, a Csak csináld! írója

"Nehezen választottam kedvencet, de rövid időn belül elhatároztam, hogy egy Cecelia Ahern regényről fogok írni. Nagyon szeretem az írónő stílusát, az eredeti ötleteit.  A “Bárcsak láthatnál” című könyvét szeretném ajánlani, ami egy amolyan mese felnőtteknek.  A szépséges hőlégballonos borító alapján egy vidám, könnyed történetre is számíthatnánk, de ismerve az írót, vártam a különleges szálat, a fordulatokat. Bár néha jól megnevettetett egy–egy jelenet, vidám könyvnek semmiképpen sem nevezném, happy end sincs a végén. Van benne romantikus szál, de sokkal mélyebb, rengeteg érzelmet felsorakoztató regény. A szereplőket nem mutatnám be, mert akkor lelövöm a lényeget.  Imádtam a tájleírásokat, megelevenedett előttem a pitypangokkal teli mezőn futkározás, a tengerparti vacsora, az ír kisváros nyüzsgő utcája és a meghökkent járókelők…
A könyv szórakoztat, ugyanakkor elgondolkodtat a mindennapokról.  Megerősít abban, hogy az életet élvezni kell. Az apró csodákat észrevenni és nem elmenni mellettük. Ezenkívül még ezt a mondatát emelnék ki: „Az élet találkozásokból és elválásokból áll. Nap mint nap érkeznek új arcok az életünkbe, illedelmesen köszöntjük őket, van, aki csak néhány percig marad, mások hónapokra, és van olyan, aki egész életünkön át velünk lesz.”
Véletlenek nincsenek. Minden találkozás okkal történik. Az utunkba sodor az élet embereket, helyzeteket, így üzen és nekünk a legjobbat kell kihoznunk belőle. Van, aki ad, és van, akinek mi adhatunk. Ha szükségünk van rá, megjelenik. Csak észre kell vennünk.A történet olyan, hogy szinte elhiszem. És tudni kell hinni!Olvassátok el ezt a varázslatos könyvet!"

Újabb 4 remek blogger 4 legkedvesebb könyve. Csapjátok fel az említett könyveket és engedjétek, hogy Titeket is úgy elvarázsoljon, mint a többieket!

Facebook

instagram

bloglovin'