Senkinek nem kívánom ezt az összeomlást, ezt a mértékű kétségbeesést. Senkinek. A szilveszter éjszakám nem volt éppen a legkellemesebb...

Nagyon ragaszkodó ember vagyok, könnyen és nagyon tudok szeretni, ami nem feltétlenül a legjobb tulajdonságom néhány esetben, de ez ellen, a szívem ellen nem igazán tudok mit tenni. Aki egyszer oda bekerül, nem igen megy sehová.

Rögtön kötődöm, mérhetetlenül, bízok és hiszek, talán ebből a szempontból kicsit naiv vagyok, de ez van. A szívemnek sosem tudtam sem parancsolni, sem ellenállni, makacs egy teremtés!

A legújabb lakója májusban költözött be, fixen kibérelve magának az örök helyet és tudtam, történjen bármi, szeretni és óvni fogom őt, amikor csak kell, amennyire csak tudom. Fülöpöt. A kiskutyánkat, akinek ez volt az első éve, hiszen még csak márciusban lesz 1 éves. Így ez volt az első ünnepi időszaka is, ami egyet jelent a tűzijátékkal...

Nem tudtam, hogyan fog reagálni rá. Amikor meghallottam karácsony környékén az első dörrenéseket, rögtön kimentem és megnéztem, hogyan fogadja. Félt. Szilveszter előtt néhány nappal egyre több és hangosabb lett és olyan rettegést láttam a kutyám arcán, hogy megszakadt érte a szívem. Lemeccseltem hát a párommal, hogy már pedig a kutya bent éjszakázik velünk pár napig, mert felelősséggel tartozom érte. Szerencsére jó kutya volt, reggel, amikor mi felébredtünk még békésen aludt mindig.

Szilveszter este hosszas töprengés után mi is elmentünk szórakozni. Na de, hová zárjuk Fülcsit? Megbeszéltük, hogy a melléképületbe, mert az erős, fixen zárt, nem tud kiszökni, ha megijed. Keservesen sírt, amikor bezártuk, de tudtam, hogy muszáj, nem hagyhatom kint, bent pedig a felügyeletünk nélkül nem. Én 11 órakor haza is értem, rohantam is kiengedni Fülöpöt, de az ajtót nyitva találtam. Akkor és ott összetörtem, zokogva üvöltöttem a kutya nevét és összeomlottam, mert elvesztettem őt, a kiskutyámat.

Nagy nehezen felhívtam a páromat, hogy eltűnt a kutya, aki nem is értette mit mondok, annyira sírtam. Miután kivette a mondandómat, elmondta, hogy mégsem ott hagyta a kutyust, hanem végül egy még biztonságosabb helyen. Miután megláttam még akkor is percekig sírtam, mert néhány percre elvesztettem őt, összeomlott bennem minden. Behoztam és míg én sorozatot néztem a kanapén, ő rajtam és hozzám bújva aludt, amikor pedig elkezdődött a tűzijáték őrület, összebújtunk és nem mozdultunk amíg vége nem lett.

Hogy csak egy kutya? Nem. Családtag? Még annál is több. A lelkem egy része az én kiskutyám, mérhetetlen módon szeretem.